Hálószobák

Hálószobák, mint má mondtam...

*Hazaér és elhelyezkedik az ágyán. Csomagjait egyenlőre a szoba közepére dobta le, és azon gondolkodik, hogy elmenjen-e vacsorázni, vagy csak egy csomag chipszet rágjon el, amit a városból hozott.*

*Hallotta hírét a veszekedésnek, ami felforgatta a várost ma délután, és egy kissé felmegy az agyvize, amikor megtudja, hogy az egyik ígéretes újonca van e mögött. Rhea szobájába megy, és kopogás nélkül, némi szélvihar kíséretében lép be.*
- Elmesélnéd nekem, hogy mit műveltél ma a városban? *förmed rá a lányra*

*Felpillant, és az első ami átfut rajta, hogy a szülei soha sehová nem léptek volna be kopogás nélkül, és ez mégis csak udvariatlanság, bármennyire is magasrangú vezető valaki, sőt, annál kevésbé szabadna ilyet megengednie magának. Ugyanakkor őt köti a szabályzat, és vezetőjét nem bírálhatja. Így feláll, és meghajtja a fejét.* - Vásároltam, asszonyom. *feleli illedelmesen*

- Vásároltál *ismétli sziszegve.* És mondd, kibe botlottál vásárlás közben? *szeretné a lánytól hallani a történteket*

- Jaa! *rájön, hogy mi a nő problémája* - Egy fúriába, amennire meg tudtam ítélni. Ha ilyenek jelentkeznek árnynak, hamarosan gumiszobákra lesz szükségük. Biztosíthatom, hogy ő támadott nekem. A gyávaság pedig nem szokásom.

- Nem érdekel sem az, hogy ki kezdte, sem az, hogy mi a mentséged! Bizonyára ő is megkapja majd a magáét, de az Árnyak és a Lánglovagok háborúja nem arról szól, hogy két mitugrász csitri egymásnak ugrik a városban, mert nem tudnak nyugton elmenni egymás mellett! Nyomás kifelé! *int az ajtó felé, ellentmondást nem tűrően*

*Kezdi elveszíteni az önuralmát, így az udvarias máz alól előkerül valódi énje.* - Nem csináltam semmit! *csattan fel* - Ha egy ostoba liba nekem ugrik a városban, annak semmi köze a háborúhoz, természetes, hogy nem hagyom magam, mivel nem vagyok gyáva! Azt hittem, ezt errefelé értékelik, és nem büntetik! *dühöngve vonul el Andrea mellett kifelé a szobából.*

- Én pedig azt hittem, van annyi önuralmad, hogy nem mész bele holmi libaharcba a városban! Ez méltóságon aluli számunkra, számodra is! *sziszegi, miközben megállíthatatlanul megy előre, a kiképzőpálya felé. Rhea vagy követi, vagy jajj neki...*

*Dühösen követi a nőt. Nem méltóságomon aluli, ha nem hagyom, hogy egy ostoba liba legyávázzon! *kiált dühöngve a távolodó nő háta után, mivel Andrea olyan gyorsan mozog,amit ő nem tud, de nem is akar behozni.* - Azt hittem, ide érdemes lesz jönnöm, de ha újabban meg kell hajtanunk a fejünket az árnyak előtt, akkor tévedtem! *ezt magának mondja már, letesz róla, hogy a nővel vitassa meg a gondolatait, láthatóan úgysem hallgatják meg.*

*Valóban nem áll szándékában meghallgatni a kislányt, túl dühös ahhoz. Bár túl nagy büntetést sem akar adni neki. A kiképzőpályára viszi.*

*Bemegy a hálószobába, és nekilát, hogy kicsomagoljon a sporttáskájából.*

*Csatlakozik Lavinyához a hálóteremben, és ő is nekilát a kicsomagolásnak. Közben a lányra mosolyog.* - Szia!

*Végigsétál a hálótermeken, és hivatalához hűen ellenőrzi a candidatusokat.*

*Az edzőpályáról érkezik, felisiet a szobájába, és elrohan zuhanyozni.*