Kiképzőpálya

A kastély nyugati oldalában elhelyezett, jól felszerelt kiképzőpálya, amely nagy segítséget nyújt a sárkánylovaglásra való felkészülésben a kezdőknek.

*A pályára belépve szétnéz, hogy vajon mit is válasszon az újoncnak. Mivel Rhea még csak most érkezett, és szinte semmit nem tanult, nem akarja nagyon túlzásba vinni, de azért könnyedén sem úszhatja meg a lány... Némi gondolkodás után bekapcsolja az egyik szerkezetet, ami úgy két-három hónapos újoncoknak van kitalálva.*
- Nos, ha elég nagylány vagy, hogy megvédd a becsületedet a városban, akkor ehhez is elég nagylánynak kell lenned! *mosoly.* Amíg nem mész végig rajta, itt maradunk, és nem érdekelnek az esetleges sérüléseid! *megáll a szerkezet bejáratánál, és int Rheának, hogy már indulhat is*

// Az említett szerkezet egy hosszú, alagútszerű gép, bár az egyik oldala üvegezett, hogy az edző végig szemmel tudja kísérni a gyakorlót. Az alagútban víz, tűz, és kilövellő, apró tüskék állítanak csapdákat, és bár egyik sem halálos, azért szép kis sérüléseket lehet beszerezni út közben. Az alagútból kilátni nem lehet, az üveg belülről tükörként funkcionál. //

*Megvonja a vállát.* - Mondtam, hogy a szüleim equisterek voltak...*feleli megvető hangon, a nő iránt minden tiszteletét elveszítette. További szövegelés nélkül belép a szerkezetbe, és megvárja, míg bezárul mögötte az ajtó. Óvatosan indul meg, mivel az ilyen szerkezetekről csak hírből hallott, pontosan nem tudja, hogy mi vár rá. A szülei otthon hasonlót nem tudtak felállítani, így más módon edzették őt. Óvatosan lopakodik előre, de az első csapdát rögtön nem tudja kivédeni, hiszen fogalma sincs róla, mikor kellene védekeznie és hogyan. A karjába több mérgezett tüske hatol. Felszisszen, a karja pedig rögtön vörösen dagadni kezd. Összeszorítja a fogát, és folytatja.*

*Figyeli a kislány útját, és mellette megy, hogy ha baj történne, egyből tudjon segíteni. Kívülről ötméterenként ajtók vannak, amiken a szerencsétlen áldozatot ki lehet húzni az alagútból.* Tudom, hogy azok voltak, lássuk, örökölted-e a tehetségüket!

- Kívülről biztos érdekes bámulni, mint egy kísérleti egeret. *megvető hang* - És azt is tudja, hogy ez a szerkezet nem kezdőkre van kitalálva. *ismét előre néz, és óvatosan lép előre. előretolja a lábát, majd maga után húzza a másikat. Újabb tüskék ugranak ki a falból, de most elhajol előlük, és tovább lép. Néhány tüskén átjut, de az egyikkel párhuzamosan a combja magasságában éles tűzsugár tör ki a falból, amire nem számít. A tűz csontig sebet üt. Hirtelen felsikolt majd el is nyomja, és erőt vesz magán, hogy ne essen térdre.*

- Tudom jól, ahogy neked is illene tudnod, hogy hogyan kell viselkedned. Itt nem a gyávaságról, hanem a méltóságról van szó. Ha felveszed a kesztyűt az efféle apró vitákban, akkor elvesztél *mosoly. A lány sérülése még nem hatja meg, mivel a tűzsugár elégette az ereket is, így nagyobb vérveszteséggel nem jár a seb*

- Persze méltóságról. Mert ha valaki hagyja, hogy legyávázzák, az méltóságteljes. *összeszorított foggal indul tovább az alagútban. újabb tüzek gyulladnak egyre gyorsabban, egy darabig kerülgeti őket, de sebesült combja is akadályozza a mozgásban. Végül előbb a másik karján, majd az oldalán kap sebet. Már nem sikolt fel rájuk, de az oldala sérülése után felnyög, és megáll, hogy összeszedje magát a seb erősen akadályozza a mozgásban. Fél, hogy összeesik.*

*A lány oldalát érő sebet már veszélyesnek ítéli, úgyhogy kinyitja az ajtót.*
- Nem is olyan könnyű, igaz? *morogja, miközben kisegíti a lányt az alagútból* És mit gondolsz, a város lakóinak mi a véleménye a lovagrendről, ha azt látja, hogy két fiatal csitri ugrik egymásnak?

- A város lakóinak fogalma nem volt róla, hogy kik vagyunk ,és min veszekszünk. *vág vissza, és félrerántja a kezét, amikor Andrea ki akarja segíteni.* - Tovább tudok menni!

- Biztos? *vonja fel a szemöldökét* akkor csak menj! A város lakói viszont nagyon is jól tudják, hogy kik vagytok. Legalább is azok, akik számítanak, tudják. Mit gondolsz, honnan kaptam a hírt? Nem szereltettem rád poloskát, ezt elhiheted.

- Nem hittem, hogy a lovagrend pletykák alapján ítél. *vág vissza, és tovább lép az alagútban. Ismét lángcsóvák lövellnek ki, az egyik gyakorlatilag átfúrja a bokáját. Önkéntelenül felsikít, és térdre esik. De mivel nem akarja, hogy Andrea ismét kinyissa az ajtót, azonnal fel is pattan, bár nem nagyon tud ráállni a lábára, viszont a hirtelen mozdulatoktól mind a combja mind az oldala pokolian lüktet. Megpróbál lépni, de egy újabb csóva fúródik a vádlijába.*

- Attól tartok, jobb, ha abbahagyod, mert ezen az alagúton nem mész át elsőre *csóválja meg a fejét, és kinyitja az ajtót. Nem segít azonnal kimászni, hiszen Rhea előző alkalommal is elutasította a segítséget.*

*Legszívesebben nemet mondana, de mivel valóban nem tud lépni sem már, feleslegesnek tartja odabent álldigálni, belekapaszkodik az ajtóba, és megpróbál kilépni, ám ahhoz mé előre kellene jönnie egy lépést. Nem nagyon megy anélkül, hogy el ne esne, de azért megpróbálkozik vele csak azért is. Végigvágódik, és mivel mázlija van, a következő tűzcsóva a feje felett húz el.*

*Felszisszen*
- Ez közel volt *morogja. Kikapcsolja a szerkezetet, majd elkapja a lány karját, és ellenkezést nem tűrve kihúzza az alagútból.* Nem tudom, hogy mit sikerült a fejedbe verni ezzel a leckével, de nagyon ajánlom, hogy többet ne harcold ki, hogy személyesen foglalkozzak veled! *morogja*

- Nyugodt lehet, nem lesz rá alkalom. *mordul fel, ahogy Andrea kihúzza.* - A szüleim mást meséltek erről a helyről, nyilván sokat változott azóta a Lángkastély. Így viszont már nem érdekel.

- Csakhogy a szüleidnek ígéretet tettünk, hogy lovagot faragunk belőled. Nem hinném, hogy örülnének, ha hazaállítanál, hogy nem akarsz többé visszajönni. Persze az első büntetés senkinek sem könnyű *kuncog fel, és a zsebéből elővesz egy gyógyfüvekből készült krémet, és elkezdi bekenegetni vele a kislány sebeit.* Ezzel hamar rendbe jössz, és legközelebb kétszer is meggondolod, hogy vajon szeretnél-e veszekedni a városban.

- A szüleim meghaltak, szóval felesleges az érzelmeik miatt aggódnia. *mordul fel* - És nehogy azt higgye, hogy egy büntetés miatt berezelek bármitől! *dacos és szemtelen hang*

- Hát akkor tiszta sor, itt maradsz *vonja meg a vállát* Ugyanis még kiváló lovag is lehet belőled, ha megtanulod, hogy nem ugorhatsz az első kihívásra, amíg nem méltó az ellenfél, bármilyen nagy szája is legyen.

*Megvonja a vállát, semmi kedve vitatkozni egy ismeretlen nővel, aki azt sem tudja, hogy a szülei kik voltak. Ő pedig nem fogja elmesélni, mivel semmi köze hozzá senkinek, és különben is utál dicsekedni. Megpróbál talpra állni, ám egyenlőre kré ide vagy oda, nem nagyon jön össze, pedig szívesen faképnél hagyná a nőt.*

*Megvonja a vállát*
- Ha tüntetően csendben maradsz, szíved joga. Addig sem okozol fejfájást *a karjába veszi a lányt* Ezt az éjszakát az orvosin töltöd. Szerencséd van, mert jelenleg üres. Holnap pedig várom a bocsánatkérésedet, ha itt akarsz maradni, addig van időd gondolkodni *mosoly. Az orvosi felé viszi a lányt*

- Mondtam már, hogy nem akarok itt maradni. *morogja dühösen, és ebben a pillanatban tényleg nem akar, bár fogalma nincs, hogy ha elmegy innen, akkor hová megy. Legfeljebb egy útszéli bordélyban lenne esélye, ebbe viszont nem gondol bele, ahhoz túl büszke.* - És nincs miért bocsánatot kérnem, nem tettem ön ellen semmit!

- Ohh, ugyan nem, csak az egész lovagrend becsületét kérdőjelezted meg a kis veszekedéssel. Azt nem várom el, hogy az ellenfeledtől kérj bocsánatot. Cserébe megteszi, ha nekem szólsz *a gyengélkedőn lefekteti a lányt egy ágyra, és szól az ápolónak, hogy hozott egy kis beteget.* Jó éjt, Rhea! *búcsúzik a lánytól*

- Felőlem azt vár el, amit akar, nem fogok az ellenfelemtől bocsánatot kérni, hogy én is létezem! És ha ez nem tetszik, akkor semmi keresnivalóm itt! Ide sem kellett volna jönnöm! *dühöngve fekszik vissza az ágyra, majd mikor az ápoló besiet, rámordul, hogy ő jól van, és mindenki hagyja békén. Duzzogva hanyatt vágja magát az ágyon, mivel arra már rájött, hogy nem most fog lábra állni, bármennyire is menne innen azonnal.*

*Kifejezetten hasznosnak tartja, hogy a kislány jelenleg nem tud járni*
- De ha már idejöttél, a végén még lovag lehet belőled! Feltéve, hogy abbahagyod a hisztit *angyali mosolyt villant a lányra, majd búcsút int, és ő is pihenni megy*

- Csak lehet, hogy már én nem akarok lovag lenni! *kiabál a nő után, és az ismét próbálkozó ápolóra vicsorog.* - Mondtam, hogy semmi bajom! Nem kell a segítségük! *ellenséges hang. Az ápoló nem vitatkozik, lelép és egyedül hagyja Rheát a sebeivel. Ő pedig álmatlanul fekszik az ágyon hajnalig.*