Sárkányok sziklája

A sárkányok pihenőhelye. Gyakran többszázan is pihennek itt egyszerre. Szinte minden fajta megtalálható itt.

*Engedély nélkül hagyja el a kastélyt, és magát a gyengélkedőt is. A sebei még nem gyógyultak meg, sőt ellátni sem hagyta magát, így az oldala kissé be is gyulladt. De bármennyire nehezére esik a járás, nem hajlandó a kastély falai között maradni. A Sárkányokat viszont mindenképpen látszi szeretné, mielőtt lelép erről a vidékről. Óvatosan közelíti meg őket lopakodva. Egy kőszikla mögött lehasal, és gyönyörködik bennük.

*Tudja, hogy Rhea a tilalom ellenére meglógott a gyengélkedőről, és nem telik sokba kideríteni, hogy a sárkányokhoz ment. Akármennyire is engedetlen a kislány, azért elég értékes, úgyhogy nem hagyhatja, hogy a sárkányok vacsorának nézzék. Utánamegy, és a sziklánál talál rá. Hátulról közelíti meg a lányt, de úgy, hogy Rhea lehetőleg ne vegye észre, hogy jön*
- Hát te mit keresel itt? *csattan fel azonnal, amint elég közel ért.*

*Összerándul az ijedtségtől, ahogy A nő megszólal mellette, majd szinte azonnal össze is szedi magát.* - A sárkányokat nézem. *feleli, és vissza is fordul a látványhoz. * - Ez tudtommal nem tilos.

- De igen, neked még tilos. Amíg nem vagy rá felkészülve, hogy saját sárkányt fogj be, addig nem jöhetsz ide, és úgy tudom, a szabályokról már kaptál felvilágosítást.

- Ha lovag akarok lenni. Ez is benne van abban a szabályban. De én nem akarok lovag lenni. *feleli hűvösen, de továbbra sem fordul Andrea felé.* - Csak látni akarom őket, nem befogni.

- Hát akkor mi akarsz lenni, kislány? *érdeklődik* Ha egyszer idejöttél, nem szívesen engedünk el. És a szüleid is szégyenkeznének miattad, ha nem követnéd a példájukat.

*Megvonja a vállát, mert nem nagyon tud mit felelni erre. Fogalma sincs, hogy mi akar lenni, pláne, hogy milyen elérhető szakma, megélhetés létezik, amit választhatna, de a kastélytól felfordul a gyomra.* - A szüleim nem várnák el, hogy olyasmit csináljak, amivel nem értek egyet. *feleli végül*

- És mivel is nem értesz egyet? Azzal, hogy a szabályszegésért büntetés jár? *érdeklődik még mindig nyugodt hangon. A sárkányok közelében nem tanácsos ordítozni, még egy tapasztalt sárkánylovasnak sem*

*Ismét csak a vállát vonogatja.* - Hagyjuk, nem fontos... *jelenti ki, mivel semmi kedve magyarázkodni, ugyanis nem biztos, hogy meg tudná magyarázni, amit éppen most csinál. Féloldalasan felül, ami oldala állapota miatt nem egyszerű, végül háttal a sziklának dől, és végigméri Andreát.*

*Gúnyosan elmosolyodik*
- Szóval magad sem tudod, hogy mit akarsz, és mit nem. Te a saját szabályaid szerint élnél, de lehetőleg sárkánylovasként. A rossz hírem, hogy a lovagrendünknek nagyon szigorúak a szabályai, és a büntetés, amit adtam, csak egy apró kis pofon volt ahhoz képest, amit a következőkben fogsz kapni. Eszerint próbáld meg átrendezni a gondolataidat!

- Nem érti? Nem leszek sárkánylovas, és nem leszek equister. Nem érdekelnek a lovagrend szabályai. Tévedés volt ide jönni. Nem baj, visszamegyek, és találok más életformát.

- Ez elég nagy hiba lenne. Főleg, mivel a többi életpályán is meghátrálnál rögtön az első nehézség láttán *megvonja a vállát* De ha ennyire menni akarsz, csak menj! Ajánlom az Umbrabosszokat, náluk ennél sokkal keményebb büntetést kaptál volna *angyali mosoly.* Nagyjából félájultra vertek volna egy ilyen húzásért.

- Nagyjából nem érdekelnek. Sosem csatlakoznék az árnyakhoz akkor sem, ha maga a Kánaán várna ott rám. Nem meghátrálok, még nincs is mitől. Csak rájöttem, hogy a lovagrend nem az, amiben hittem eddig. Nem gondoltam, hogy azért jár büntetés, mert az ellenfél elől nem hátrálok meg.

- Pusztán azért jár büntetés, mert tiltott helyen veszel össze az ellenféllel. Bárhogy is provokál, ott nem válaszolhatsz. Tudod, Rhea, a sikeres bosszú titka a megfelelő időzítés *mosoly* Ezt az íratlan szabályt kellene megtanulnod először.

- Nem hinném, hogy a bosszú minősége a helytől függ. A városban éppen úgy le tudom győzni, mint bárhol máshol. *vonja meg a vállát* - És ha a városban köt belém, kénytelen vagyok a városban válaszolni neki.

- Csakhogy, amikor ide jöttél, elmondtuk neked is, hogy a városban mindenféle összecsapás tiltott. Az egy semleges terület, akár kötekednek veled, akár nem. Biztos vagyok benne, hogy ő is megkapta a magáét *megvonja a vállát* Ha te sértésnek veszed, és el akarsz menni, akkor viszont most indulj! És nem érdekel, hogy mi lesz veled, a te életed és a te döntésed *megvonja a vállát*

- Oké! *bólint, és a sziklába kapaszkodva feláll. Az oldala miatt ez is nehézkes, de igyekszik nem mutatni.* - Akkor szia. *nekiindul a prérinek egyenesen a sárkányok fel. amelyek azonnal felfigyelnek rá, és meredten figyelik a járkáló hamburgerbüfét, mely egyenesen a földjükre jött. Egy nagy fekete lesunyt fejjel indul a lány felé, miközben érdeklődve szimatol. Rhea egyenlőre nem veszi észre, folytatja az útját.*

*Ő viszont figyeli a sárkányokat, főleg a feketét, amely Rhea irányába közelít, alattomosan. Halk füttyszót hallat, hogy magához hívja a saját sárkányát, bár kedve lenne jó étvágyat kívánni a sárkánycsapatnak. Az ilyen akaratos libákat nem bírja... De azért felül a sárkányára, mikor megérkezik a dög. Úgy dönt, kivárásra játszik, és megvárja az első lángcsóvát. Ideje ráijeszteni a libuskára*

*Több sárkány felfigyel a kislány érkezésére. de nem mennek közelebb, a fekete láthatóan közöttük is tiszteletet parancsol. Az. mikor elég közel ért, torok hangon felmordul. Rhea odakapja a fejét, mire a sárkány rávicsorog. A kislány hátrálni kezd, de a sárkányok minden irányból közeledni kezdenek felé. Rhea körülnéz, de nem lát kiutat. Szembe néz újra a fekete döggel, és kinyújtja fel a kezét.* - Helló! Nagyon szép vagy, tudod? *pislog bájosan a dögre, ám nem úgy tűnik, hogy az meghatódott. Hirtelen fúj tüzet a lány felé. Rhea, hogy az arcát védje, megfordul, és karjával eltakarja a szemeit. Ennek köszönheti, hogy a tűz a hátát éri. Felsikolt a kíntól, mire a sárkányok az éles hangtól még izgatottabbá válnak.*

*Megérettnek látja az időt, hogy közbelépjen. Nem akarja, hogy a lány teljesen átsüljön, de azért némi figyelmeztetés belefért... A saját sárkánya hátán csap le a többiek közé. A vörös sárkány üvöltve parancsol hátra mindenkit, Andrea kérésére... A sárkánykarmok meglepő gyengédséggel fonódnak a kislány köré, és könnyedén kiemelik őt onnan. Andrea a sziklán túlra, egy sárkánymentes területre kormányozza a saját dögjét, faképnél hagyva a felháborodott népséget*

*A sárkánykarmok szorításában ismét felsikít, egyrészt, mert fogalma sincs, mi történik vele, másrészt, mert a háta csúnyán megégett, és az érintés komoly fájdalmat okoz. Megpróbál kapálózni a sárkány karmaiban, de mivel rájön, hogy túl magasra emelkedtek, abbahagyja, nem volna jó ötlet innen leesni. Andreát nem látja a hátán.*

*A tisztásra érve a sárkány leteszi a kislányt, majd pár méterrel odébb landol. Andrea lehuppan a hátáról, és Rheához siet, hogy megnézze, mennyire sérült meg a lány*
- Nem azt mondtam, hogy tálald fel magad vacsorára *morogja rosszallóan. Leguggol Rhea mellé, és megvizsgálja a hátát. Egy gyógyfüves folyadékkal teli üveget vesz elő a zsebéből, égési sérülésekre valót, és a lány hátára csepegtet belőle. A főzet azonnal hűsíti a sebeket, és valamennyire gyógyítja is*

*Meglepetten pislog, ahogy földet ér, és még jobban meglepődik, mikor Andrea megjelenik mellette. Hason fekszik a földön. Az oldalsebe és megégett háta már szinte lehetetlenné teszi a mozgást. Megkönnyebbül, ahogy Andrea ellátja a sebeit. Óvatosan ül fel, de továbbra is a sziklás talajt bámulja akkora figyelemmel, mint egy geológus. Néhány könnycsepp végigcsorog az arcán.*n

*Szánakozva elmosolyodik, és letörli a kislány könnyeit*
- A sárkányok nem a barátaid, amíg meg nem szelídíted őket. Még egy tapasztalt sárkánylovasnak is óvatosnak kell lennie közöttük... *mondja szelíden. A saját sárkánya érdeklődve megszaglássza a kislányt, de a mozdulata barátságos, és nem támadó*