Sárkányok sziklája

First topic message reminder :

A sárkányok pihenőhelye. Gyakran többszázan is pihennek itt egyszerre. Szinte minden fajta megtalálható itt.

- Én nem is bántottam őket, és nem is viselkedtem fenyegetően...*morogja, és vonogatja a vállát, a sárkányok viselkedése megrázta. Végül kifakad.* - Tessék, legalább egyértelmű, a sárkányok sem akarják, hogy equister legyek.

- A sárkányoknak nincs sok beleszólásuk, csak tudod, ezek nem mind szelídítettek, és bizony éhesek. De szerintem Thaynak semmi kifogása ellene, hogy egyszer belőled is equister váljon *kuncog fel* Nem az számít, hogy hogyan viselkedsz. Ha közéjük mész, ők a főnökök, és ha finom falatnak tűnsz, akkor bizony jól átsütnek, mielőtt falatozáshoz fognának *csóválja meg a fejét*

*Megvonja a vállát ismét, nem nagyon tudja, hogy mit mondjon. A sérüléseivel, ha akar sem tud messzire jutni, ha a lelépés mellett dönt. Viszont maga sem tudja, hogy van-e értelme lelépnie, és igazából ezt még később is megtehetné, ha most maradás mellett voksol, és később megbánja. Ezeket a gondolatokat azonban hangosan nem mondhatja ki Andrea előtt.**

*Óvatosan felemeli a kislányt, és a sárkány hátára ülteti.*
- Thaytól nem kell félned *paskolja meg a dög hátát, mielőtt ő maga is felmászna* Már sikerült leszoktatni az emberhúsról.* De most vissza kell mennünk a kórházba, mert az eddigiek mellé szép kis sérülést szereztél *sóhajt fel*

*Egy pillanatig megrezzen, felmerül benne, hogy tiltakozzon puszta makacsságból, de mivel nincs ínyére a gondolat, hogy itt maradjon a földön, inkább nem szólal meg továbbra sem. A sárkány hátán nem fél, nem először ül rajta.* - A szüleim is vittek már sárkányon. *feleli fáradtan.*

- Igen? Akkor ismered a törvényt: kapaszkodj! *kacsint, miközben a sárkány a magasba emelkedik. Egyik kezével ő maga is kapaszkodik, a másikkal pedig a lányt tartja.* És kivételesen hallgass rám, és ne szökj meg a gyengélkedőről...

*Megkapaszkodik, de a szökésre vonatkozó megjegyzést inkább meghallatlanná teszi. Még maga sem tudja, mit akar csinálni, így elhamarkodott ígéreteket inkább nem tesz. A sárkán y hátán általánosan biztosan szokott ülni, de ehhez szüksége lenne a combizmaira és az oldalára is, amelyek nem az igaziak, így nem nagyon élvezi az utazást.*

*Thay biztonságosan és gyorsan repül. Andrea egyenesen a gyengélkedő irányába kormányozza a sárkányt, majd amint földet értek, leszáll róla, és lesegíti Rheát is*
- Megígéred, hogy itt maradsz, amíg meg nem gyógyulsz végre rendesen? *érdeklődik a kislánytól*

*Töpreng, hogy mit mondjon, de mivel ilyen állapotban nem lenne buli kitennie a lábát, erre az opcióra végül rábólint.* - Megígérem. *sóhajtja elkeseredve, mert az itt maradás lehetősége sem tölti el túl nagy örömmel.*

- Tarts ki, és próbálj ne azon morfondírozni, hogy milyen igazságtalan veled az élet! Amint megtanulsz a sárkányokkal bánni, téged is elviszlek az umbrabosszokkal való összecsapásokra. Ott kiélheted a harci vágyadat *kacsint a lányra, és ismét a karjába veszi. Megköszöni Thaynak a fuvart, és elküldi a sárkányt, majd befelé indul a kislánnyal*

*Megadja magát a sorsának, és engedi, hogy Andrea bevigye a gyengélkedőre. A kimerültség és az elmúlt napok történései szótlanná teszik, csak az agya jár folyamatosan, maga sem tudja még, mit vár az élettől.*

*A gyengélkedőbe érve a kislányt hasra fekteti egy ágyon, majd gyógyítóért kiált. Röviden elmagyarázza a férfinak, hogy mi történt, majd visszamegy a kislányhoz.*
- Ezt idd meg *ad a lány kezébe egy altatóval "fűszerezett" pohár narancslevet* Jót fogsz aludni tőle. Mire felébredsz, már jóformán semmi bajod nem lesz *kacsint*

*Elfogadja a poharat, és belenéz. Megpróbálja elemezni, mi is kapott, az anyjának ez nagyon ment, de ő nem tudta megtanulni. Az egyetlen, amit biztosan tud, hogy narancslé, bár ehhez nem kell boszorkánynak lennie. Engedelmesen felhajtja.*

*Megsimogatja a kislány karját ott, ahol nem érte tűz*
- Jó éjt, Rhea... *suttogja neki, és kiveszi a kezéből a poharat. Az altató nagyon gyorsan hat, és egyben érzéstelenít is, úgyhogy éjjel a kislánynak nem lesznek fájdalmai, jó tíz-tizenkét órán keresztül*

- Jó éjt! *motyogja álmosan, és hason fekve leteszi a fejét a párnára. Még látja, hogy a gyógyító elindul feléje, aztán leragad a szeme és álomba merül.*