Lapis Honoris

First topic message reminder :

Az áldozati kő, melyen sokan folyatták már el vérüket az árny isteneinek tiszteletére.

*A végére már képtelen tartani magát, csak az tartja térdelő helyzetben, hogy a kezeit nem tudja elmozdítani. Úgy érzi, mintha csontig leégett volna a tenyere, a háta pedig egy merő fájdalom. Ötödszörre is bocsánatot kér, de már reszket a kíntól, és felsikolt, amíg a kő a kezét égeti. Néhány percig képtelen összeszedni magát, és az sem segít a helyzeten, amit Erinnys a következőkről mond. De könyörögni nem hajlandó, és végül gyengén és halkan bár, de ismét kimondja az első számot.*

*Az utolsó hét ütés is elcsattan, aztán Erinnys leereszti a pálcát, és vár.* - Utolsó bocsánatkérés. Ígérd meg a kőnek, hogy többé nem vívod ki a haragját! *parancsolja a lánynak, és vár. Kész arra, hogy ha a kő ellöki magától Jesabelle-t, akkor elkapja.*

*Jelenleg bármit megígérne... legalább is majdnem. Az ütések közben fel-felsikolt, de továbbra is számol, majd amint vége, nagyon halkan szólal meg.*
- Bocsánatodat kérem a szabályok megszegéséért. Vedd véremet engesztelésül, bűnbánatom jeléül... Ígérem, többé nem vívom ki a haragodat, és igyekszem betartani a szabályokat, amik szerint élnem kell *motyogja gyengén, de a körülményekhez képest tisztán, miközben megpróbál nem gondolni a jelenlegi és a várható fájdalomra. A kő sokkal erősebben égeti meg ezúttal, és valóban tovább tart a fájdalom. Jesabelle hosszan felsikolt a kíntól, majd végül, ahogy a kő elengedi, jobban mondva ellöki magától, hanyatt esik, egyenesen Erinnys karjaiba. Ismét felüvölt, ahogy a nő keze a hátához ér.*

*Óvatosan mozdítja meg, és fordítja olyan helyzetbe, hogy ne a háta, hanem a karja érjen az ő karjához. Felülteti a lányt, és megtartja, miközben egy kis üveget vesz elő a zsebéből. A tartalmár lassan csöppenként folyatja bele Jesabelle sebeibe. A fájdalmat azonnal csillapítja. Mikor a lány hátával végez, a két tenyerét is felemeli, és a maradékot beleönti.* - Dörzsöld össze! *szól rá a lányra halkan*

*Egy kicsit sikerül megnyugodnia, mire Erinnys felülteti, de még mindig sziszeg a fájdalomtól, amíg a folyadék belecsurog a sebekbe. Végül egy kicsit megnyugszik, ahogy a hátában is enyhül az égő, lüktető fájdalom. A két kezén nem látszik semmiféle seb, de még mindig sajog. Ahogy a nő beleönti a gyógyszert, itt is enyhülni kezd a fájdalom. Enedelmesen összedörzsöli a két kezét, de közben nem hajlandó Erinnysre nézni*

*Nem várja el, hogy a lány a nyakába ugrojon az átéltek után. Egyszerűen a karjába veszi, és elindul vele az ispotályba.* - A gyógyítóink ellátnak, és néhány nap múlva kutya bajod sem lesz. *mondja nyugodtan* - Tanulj ebből. Az umbrabossok törvényei kemények, és nehéz megfelelni nekik. Csak akkor leszel rá képes, ha egyszerre vagy képes erős lenni, és megalázkodni a megfelelő helyen.

*Nem válaszol, még mindig dühös a történtek miatt a nőre, de ezt nem teszi szóvá. A düh elkeveredik a megalázottság érzésével, és legszívesebben kitépné magát a nő karjaiból, de túl gyenge hozzá, jóformán mozdulni sem tud. Lehunyja a szemeit, és nem bőgi el magát, csak az izmaiban lévő feszültség árulkodik a lelkiállapotáról*

- Tudom, hogy mit gondolsz. *beszél tovább nyugodt, halk hangon, ahogy a gyógyítók felé mennek. Szégyelled, hogy megaláztalak, és dühös vagy,. mert túl keményke érezted a büntetést. Túl kemény is volt. Az umbrabossszok szabájai mindig túl kemények. És a megalázás része az életünknek. Az enyémnek is, nem csak a tiednek. A fájdalomhoz hozzá kell szoknod. nem ez volt az utolsó.

- Valamiért nem ezzel kezdik *morogja, és bár gyenge a hangja, azért a düh érződik belőle.* Hiba volt egyáltalán ide jönnöm *teszi hozzá inkább magának, mint Erinnysnek címezve. Csak egy pillanatra néz fel a nő arcába, majd inkább a falakat bámulja*

*Bólint* - Az volt. Mind hibát követünk el, mikor ide jövünk. De ha egyszer megtetted, nincs visszaút. Fogadd meg a tanácsomat, ne próbálj menekülni, Jesabelle! Nem jutnál meszire. A szökésért pedig nagyon súlyos a büntetés. *a hangja inkább keserű, mint fenyegető* - Tanulj meg a szabályok szerint élni minél hamaabb! Ez az egyetlen módja, hogy túl éld, és így talán még lesz belőled valami.

*Felmordul, de nem vitatkozik*
- Hát persze. Innen csak a halálba menekülhetek, vagy tán még oda sem. De ez mindegy is *megvonja a vállát, bár a háta húzódik, de nem mutatja a fájdalmat.* Azért jobban örültem volna, ha nem egy szado-mazo apácazárdát rejt ez az egész.

- Nem azt rejt. *von vállat* - Ez annál jóval összetettebb, és majd rá jössz, megvannak a maga szépségei. Az umbraboszok többsége sosem bánja meg, hogy meghozta ezt a döntést. Azaz... az első két-három napban mindenki, aztán később már kevesen. Ha rájönnek a szabályokra, a dolog érdekessé is válhat. *közben a kórterembe érnek, és Erinnys egy ágra ülteti Jesabelle-t. Segít neki hasrafeküdni, majd egy asztalhoz lép, és a kancsóból gyümölcsteát tölt egy pohárba.* - Ezt idd meg. Elalszol tőle, és mire felébredsz, jobban leszel.

- Ezt azért most elég nehéz elhinni, egyelőre semmi érdekeset nem sikerült tapasztalnom azon kívül, hogy kikötöztek egy kőhöz, korbácsolásra. Valóban elég ritkaság ezekben az időkben *morogja, de a további fenntartásait nem közli. Nem nyugodott meg továbbra sem, és az alvás sem vonzza igazán, de nem akar ma több büntetést kapni, úgyhogy inkább nem ellenkezik. Megissza a teát, és próbál nem gondolni a fájdalomra, ami most már, a gyógyszernek köszönhetően egész elviselhető.*

- Túléled. /von vállat* - Ennél sokkal rosszabaka is át fogsz élni majd. De nem most kezdek estimesékbe a óz életünkről. Tudnék mondani jót is, rosszat is. Neked viszont most pihenned kell, aludj! *kikiált a gyógyítónak, hogy itt hagy neki egy lányt. A férfi azonnal a terembe siet, majd megcsóválja a fejét.* - Kivívni a kő haragját... Nagyon nem okos dolog. *elindul gyógyszerekért.*

*Álmosan felmordul, és valami olyasmit motyog, hogy a kő büntetése semmi a hegyibeszédhez képes, amit utána kénytelen hallgatni, de már félálomban jár, a teának hála, és lassan el is alszik*

*Elmosolyodik. Pontosan tudja, hogy mit érez a lány, de azt is, hogy jó árnyharcos lesz belőle, ha eljön az ideje. Persze addig még sokat kell tanulnia. Elindul kifelé vissza a saját szállására.*