Cenatio

Ebédlő- és társalgóhelyiség.

Elhelyezkedik a vacsoraasztalnál, és megvárja az elé hozott gyümölcsöket, most valahogy a húst nem kívánja. Azért egy pohár vért elszopogat a barack mellé.*

Elhelyezkedik a vacsoraasztalnál, és megvárja az elé hozott gyümölcsöket, most valahogy a húst nem kívánja. Azért egy pohár vért elszopogat a barack mellé.*

*Betér a helyiségbe ő is, és vacsorához lát.*

*Csatlakozik a díszes társasághoz ő is, és majd ki ugrik a bőréből, hogy végre normális emberek között lehet.*

*Beül a társalgóba, és olvasásba kezd.*

*Végre felépült, és van egy kis szabadideje a következő órák előtt, úgyhogy a társalgóba megy, és egy könyvvel foglalja le magát. Persze a zajtól nem tud a könyvre figyelni, márpedig a társai elég nagy ricsajt csapnak a tévé környékén. Morogva teszi le a könyvet, és szétnéz, hátha talál valami rágcsálnivalót a környékén.*

*Egyedül ül távol a ricsajgóktól, és néha egy-egy megvető pillantást vet rájuk. Egy régi képeskönyvet lapozgat, amit XXX adott a kezébe. Betűket tanít, és Claudette jelenleg próbál olvasni tanulni, miközben kesudiót rágcsál.*

*Kiszúrja a szintén egyedül üldögélő kislányt, bár megállapítja, hogy mintha túl fiatal lenne ide... de azért ránézésre egy fokkal jobb az őrült bandánál.*
- Hogy tudsz koncentrálni ebben a liba-zajban? *érdeklődik, kb átkiabálva az egész társalgót, amivel meglehetősen sok megrovó pillantást von magára*

*Felpillant a hangra, és a lány pillantásából megállapítja, hogy hozzá beszél.* - Nem rosszabb, mint a piacon. *feleli kissé rejtélyesen, bár Jesabelle nem tudhatja, hogy eddig a piactéren aludt eg másik városban, és ott éjjel sem volt csend soha, hiszen a kocsmák is ott voltak. Viszont a piaci asztalok alatt jó kis menedék volt.*

*Megvonja a vállát*
- Mindenkinek ízlése szerint... *mondja még mindig fennhangon. Mivel ismét kap egy pár megrovó pillantást, inkább úgy dönt, átül a lányhoz. A könyvet azért viszi magával* Mióta vagy itt? *érdeklődik félvállról*

- Tegnap óta. *feleli, majd a másik lány könyvére pillant.* - Látom, te régebben, már tudsz olvasni. Én még csak mot küdök ezzel a baromsággal... *felemeli a könyvet, majd ledobja.*

*Felvonja a szemöldökét*
- Már egy ideje tudok, nem itt tanultam meg. Az olvasás neked még gondot okoz? *érdeklődik erőltetett udvariassággal. Egyre furcsábbnak és ide nem valónak találja a kislányt*

- És akkor mi van? *mordul fel, mert megsértődik* - Te talán így születtél? *végigméri a csajt, máris nem tartja annyira szimpatikusnak.*

- Nem, de azért időben tanultam olvasni *mosoly.* Ez nem általános iskola, ha nem tűnt volna fel. De ha tegnap óta vagy itt, akkor nem csodálom, hogy még nem jöttél rá *gúnyos a hangja, elégedett mosollyal az arcán dől hátra. Végre talált magának szórakozást*

- Én nem akartam idejönni, idehoztak. *von vállat* - És baromira nem érdekel, mi ez a hely, Aster szerint nekem itt a helyem. Gondolom nem egy tanonc leveli béka véleményét kérdezte ki előtte. Nem is csodálom. Lehet, hogy olvasni nem tudok, de ahogy elnézlek, veled azért kezdték korábban az ilyesmit, mert itt már nem lettél volna képes ilyen borsónyi aggyal behozni a lemaradást. *hideg és szemtelen a hangja, mint mindig, ha bántják.*

- Ohh, valóban? Miért, aki tizenkét éves korára nem tanul meg olvasni, az vajon mire viheti itt? *kuncog fel továbbra is gúnyosan.* El vagy tévedve, kicsi lány, itt nagyobb bajod is eshet, mint az, hogy csúnyán néznek rád. Aster bizonyára említette, mikor idehozott...

- Lehet, hogy ez neked nagy dolog, de tudod én korábban is úgy életem, hogy naponta eshetett volna nagy bajom. Szóval megtanultam túlélni. Szóval magadért aggódj, mert nekem nagyon úgy tűnik, te leszel, aki sírva fakadsz itt, nebáncsvirág! *angyali mosolyt vet a lányra, majd a könyvre néz* - Mellesleg gondolom lenne dolgot, szóval foglalkozz azzal!

*Továbbra sem rezdül meg, nyugodt marad az arca, de a hangja gúnytól csöpög.*
- Valóban? Bizonyára érdekes életed lehetett az utcán. Aki kis senkinek születik, az is marad *csóválja meg a fejét színpadias sajnálkozással*

*Bólogat nagyon komolyan.* - Valóban. Nyilván azért is maradtál ennyi idős korodra ekkora paraszt. Az ilyesmit nem lehet kinőni. Igazán sajnálatos. *nem túl meggyőzően sajnálkozik* - Az oviban kapca vagy szalonna volt a jeled?

- Halálfej, ha ez érdekel. Neked bizonyára nem volt. Kétlem, hogy bármikor is civilizáltak volna téged, máskülönben tudnád, hogy a mellény alá illik valami blúzt is venni, és hogy hogyan kell bekötni a cipőfűződet *méri végig a lányt. Mulattatja a szópárbaj, és nem húzza fel magát rajta, egyelőre*

- Nem, nekem családom volt, nem dobtak a lelencházba. *sugározza mosolyát továbbra is a lányra.* - Tőlük tanultam, hogy nem a kisebbekkel kezdek kötekedni, mert azt gyávaságnak hívják. De a lelencoviban azt gondolom nem tanítják, ott ettől lesz valaki menő. Hát tény, hogy nagyon mások vagyunk Hála az égnek. Ha rád hasonlítanék, hasba szúrnám magam.

- Jobban járna a világ, ha most tennéd meg *mosolyog továbbra is a lányra.* Arról nem is beszélve, hogy mi is jobban járnánk. De ez nem gyávaság. Gyávaság az lenne, ha küzdelemre hívnálak, hiszen valószínűleg sokkal kevésbé értesz a víváshoz, vagy bármiféle harchoz, mint én. Úgyhogy ez eszemben sincs. De úgy látom, korod ellenére méltó ellenfél vagy szócsatában, és ez igazán kiváló szórakozás *szinte elismerően biccent a lány felé.*

- Óóóó! A szavakat te is jól forgatod. Szépen kivágod magad, ha nem mersz fegyvert használni. Végül is ez is a túlélés egy nagyon jó formája. Ha valaki tudja magáról, hogy képtelen lenne megnyerni egy harcot, jobb, ha elhiteti mindenkivel, hogy ő az erősebb. Tudod az állatvilágban is számtalan példa van erre. Ösztönszerűen működik. Így már azt is értem, miért fontosak számodra a külsőségek.

*Felvonja a szemöldökét*
- Ohh, szóval kivívod magadnak, hogy elfenekeljelek? *érdeklődik* Hat éves korom óta forgatok fegyvert, és akármilyen edzett is vagy az utcai harcban, kétlem, hogy sikerülne legyőznöd engem. De természetesen megpróbálhatjuk, ha gondolod. Ígérem, nem vágom le a fejed *mosoly*